Elkellene engednem... de... még nem megy... még nem... 
addig nem amíg nem mondja a szemembe, hogy nem szeret és, hogy soha többé nem akar látni.. akkor fájó szívvel megteszem..
Üdüvé! :D Milyen volt az első iskolanapom? Olyan tipikus Evolos. :D Ötre álítottam be az órámat, de még 20 percet fetrengtem az ágyba, mire sikerült erőt vennem magamon, és feltápászkodnom. Felvettem a rémségesen szörnyű matrózblúzt, illetve a szoknyát meg a magassarkúm, majd némi nemű további készülődés után megérkezett Sári. Együtt elindultunk a buszmegállóba, ahol jót röhögtünk az " itt állunk már reggel óta " társaságon. Komolyan. Ha fél órával korábban megyek a buszhoz, szerintem már akkor is ott állnak... Ekkor ismerkedtünk meg Dórival, aki most költözött Maglódra, és ő is a JAG-ba jön. A buszon Nikollal, Szanderszel, Sárival, illetve néha Dórival beszéltem. Fél óra múlva megérkeztünk Monorra, ahol először elmentünk a pékségbe, majd a Pennybe. Nos, Sári kicsit ledöbbent a rengeteg diákon akik kint álltak a suli előtt ( kb. 800 diák jár a suliba ), de sikerült bejutnunk. Ott megkerestük Dóri osztályát, majd Nikolét, végül a sajátunkat. Ezután végig hallgattuk a rettentő izgalmas igazgatói beszédet ( én végig Kockást és/ vagy Husmust néztem. Tényleg. Róluk még nem is mondtam semmit. Röviden, tömören : írtó helyesek ), majd jött egymás után 2 osztályfőnöki óra, ahol az ofő ledikálta az órarendet ( yeeep *-* Sosincs hét órám. Minden nap hat van, és egész jó kis órarendet álítottak össze. Negatív, hogy kedden 2 matekóránk van, egyik a második órában, másik az utolsóban. Viszont pozitív, hogy a héten csak három matekunk van, illetve 4 németünk lett, nincs többé infó [ ez azért jó, mert az infó elmélet tanár nagyon irritáló volt ], helyette viszont van bioszunk ). Nekünk ezután olasz jött ( az osztályfőnök az olasz tanár, szóval mi tovább ofőztünk ), a másik csoportnak meg angol. Végül töri tanár úrral ( jaj, de vártam már *-* A töri tanárunk nagyon jó fej :D ) és biosz Szegedinével, amin csak játszottunk. Igen, nálunk már az első napon is vannak órák. Ez van. Ez a JAG :D Szerencsére rövidített órák voltak, így az igazgató búcsúztató után mehettünk is. Bár sok mindent nem értünk vele, mert pont az igazgató búcsúztató végére ment el a busz -.- Elmentünk átöltözni ( Éljen a tornacipő *-* ) , majd vettünk üdítőt, Sári elment megcsináltatni a bérlet viszonylatát, ezután ücsörögve vártuk a buszt. Hazafelé olyan tömeg nyomor volt, hogy azt hittem leszakad a lábam mire hazaérek. De túl éltem az első iskolanapot. :) Itthon nem volt semmi lényeges. Másnap Sárival az utca végén találkoztam, és mivel én híres vagyok a későn indulásról, picit futhattunk, hogy elérjük a buszt :$. A buszon picit nyomott volt a hangulat, mert Sári tanult, én pedig unalmamban zenét hallgattam és aludtam. xd Leszálva elmentünk a Pennybe innit venni, majd be a suliba. Első óránk földrajz volt ( igen.. már tanultunk ), majd matek ( bahh ), német, irodalom, fizika ( uhh -.- ) és megint matek. A szünetek viszont jók voltak. Sétálgattunk, ücsörögtünk az udvaron, könyvtárban voltunk, pasikat lestünk estébéé estébéé. Hatodik óránk után még maradunk kellett egy órát, hogy megvárjuk Nikolt. A Gyömrői busszal mentünk haza, aminek az a hátránya, hogy Gyömrőn át kell szállni, és nem mindig érjük el a másik buszt. Most végül is nem volt lényeges, mert Gyömrőn amúgy is maradni szerettünk volna kicsit, mivel Sári beszélni akart a régi osztálytársaival. Na és itt fordult rosszra a dolog. Természetesen Lá is ott volt. Mármint nem ott ahol mi, csak a közelben. Miután Sári kicsevegte magát, illetve megjött a busz, elindultunk haza. Na, azt látni kellett volna. Konkrétan szerintem 1 olyan perc nem volt, amiben nem vihogtunk volna. Olyan vicces volt, annyit röhögtem, hogy majdnem berekedtem :DD Nem is tudom már min nevettünk, szerintem azon, hogy,hogy röhög a másik :) A buszra felszállt Lá is... és még arra se vedte a fáradságot,hogy köszönjön, Elment mellettünk, mintha nem is ismerne minket. Szóval így állunk? Akkor legyen így! ;) :'( 
Kíváncsi vagyok, meddig nem fogunk beszélni.. valószínű, ő nem fog kezdeményezni, én meg méginkább nem, úgyhogy talán örökre. Bár nem minthogyha szerintem nagyon megviselné a dolog. Egyedül csak nekem fáj, hogy nem beszélünk. De erős vagyok, úgyis túlélem. Vagynem :'D De nem tudok mit csinálni. Neki más kell, meg amúgy is azt mondtam neki, hogy remélem, hogy soha többé nem látom.. ami persze nem volt igaz, de haragszom rá. Azért reménykedtem benne ( egy nagyon-nagyon picit ), hogy őt is érdekli, hogy, hogy vagyok. De nos,nem érdekli. Szerintem az se érdekelné, ha felfordulnék. Köszönöm élet, én is szeretlek :')