Húú, hát sziasztok. Milyen furcsa korán reggel blogot írni xd Megszoktam már, hogy mindig este írok, csak mostanában nem volt rá időm. Mióta legutóbb jelentkeztem ( szerdán ) sok minden történt velem. Vagyis az én életemhez képest sok minden. Főleg takarítás.... meg még több takarítás. Szeintem az utóbbi pár napban annyit takarítottam, mint a nyár többi napján együtt. Pedig amúgy szinte minden nap kell takarítanom, csak nem ennyit. Szóval a csütörtök. Anyám korán reggel kiugrasztott az ágyból, azzal az indokkal, hogy vasaljam ki a terítőt, pucoljam meg a tükröket, illetve locsoljam meg a virágokat a kertben. Félig aludva mindent elvégeztem, majd a délelőtt folyamán a konyhában segédkeztem. Az egész ceremónia, azért volt, mert anya 26 év után találkozott a nővérével. Úgy készült, mintha legalább a miniszterelnököt várná ebédre. Amég ő elszalad elé az állomásra, addig nekem meg kellett terítenem az asztalt, meg ilyenek. Amúgy anyu nővére kedves és vicces, tanítónőként dolgozik. Megebédeltünk, majd ők kimentek a kertbe beszélgetni, én meg feljöttem a szobámba gépezni. Ekkor lett volna időm blogolni, de nem akartam 2 sort írni. Nem szokásom :$ Ezért inkább facebookoztam. Mikor már mindent láttam, inkább lefeküdtem zenét hallgatni. Arra keltem, hogy a zene még mindig szól a fülemben, anyám pedig kiabál, hogy köszönjek el a nővérétől. Nagy nehezen levonszoltam magam és elköszöntem. Én azt hittem nálunk alszik... na mind1. 5 felé felhívtam a Sárit,hogy nem-e megyünk el sétálni. Azt mondta, hogy oké csak előtte elmegy a Spárba. Már majdnem 7 volt amikor felhívott,hogy akkor lejön. Én meg azon gondolkodtam,hogy mi a fenét csinált 2 órán keresztül a Spárba... Mondjuk amég várakoztam, 30 új számmal bővítettem a telefonom zenelistáját :D Így jelenleg 109 számom van :D haha. Tehát elindultam és Sárival 7 környékén a piactéren találkoztunk. Elmagyarázta, hogy igazából nem volt Spárban, csak úgy volt, hogy oda megy, de az öccsét fürdették meg ilyenek... elsétáltunk az állomásig miközben az anyákról beszélgettünk. Rájöttünk,hogy az anyák mennyire egyformák. De tényleg. Mindegyik ugyanazzal a hülyeséggel jön elő. Pl: Ha rossz jegyet kapsz, és arra hivatkozol,hogy a többieknek is rossz lett, akkor a válasz: engem nem érdekelnek a többiek. Ha jó jegyet kapsz: és a többieknek milyen lett? -.- Meg a fenyegetőzések: nem kapcsolhatod be a gépet, nem mehetsz sehova, nem tv-zhetsz. Én ha rossz jegyet kapok, képes még a távírányítómat is elvinni. Arra még nem jött rá,hogy a tv-t az oldalán is be lehet kapcsolni... mondjuk felőlem hurcibázhassa a távírányítóm, mert amúgy is lemerült benne az elem, meg nem is igazán szoktam tv-t nézni. Akkor már inkább gépezek. A tíltott szó, amit nem szabad előttük mondani, az,hogy : unatkozom. Na erre vérszemet kapnak és ugranak. Leggyakoribb válaszok: Takaríts, Tanulj, nézd a plafont, mássz a falra. Rosszabb esetben kiselőadást tart,hogy bezzeg ő az én koromban nem unatkozott, meg jaj, de rossz sorsom van, bárcsak ő is ennyit unatkozna blab..blab..bla... Annyira kiborítóak tudnak lenni. Nagy röhögések közepette, felhívott Niki, és szegényre ráraktam a telefont, mert nem bírtam egy értelmes szót se kinyögni. Végül megint felhívott, akkor el tudtam neki mondani, hogy az állomáson várjuk. Ott ücsörögtünk és beszélgettünk, majd kis idő múlva elindultunk sétálni, mert addigra már szarrácsíptek a szúnyogok >< Én meg olyan okos voltam, hogy rövidnadrágba mentem... még ez is. Hazakísértük Sárit, mivel neki haza kellett mennie, majd egy jó nagy kerülővel, sötét utcákon ( inkább mint a füvesek felé menni ) vissza sétáltunk a központba. Szerintem 1 órát beszéltünk a piactéren, majd elkísértem Nikolt egy darabig, és hazamentem. Azt hittem, anyu mérges lesz, mert 10-ig maradtam ( ő általában 9-ig enged ), de nem szólt semmit, csak annyit kérdezett, hogy jó volt-e a séta. Itthon már csak fürödtem, meg gépeztem, illetve aludtam. Pénteken megint korán keltem ( imádlak anya >-< ), mivel anyu közölte, hogy márpedig én vele megyek a boltba. Fáradtan felöltöztem, majd nővéremmel és anyával elmentünk a postára, majd a lottózóba, a patikába, végül a Coopba. Természetesen Vivien kitalálta, hogy akkor már a 100-ba is menjünk el, úgyhogy oda is elmásztunk. Mire hazaértünk már hulla voltam ( ráadásul még meleg is volt. ). És ezután jött a feketeleves....  eleinte anyunak segítettem csokis-meggyes muffint sütni, majd Vivi rángatott ki kocsit takarítani. Aztán anya mondta, hogy söpörjek fel mamánál ( épp a falakat csinálják, ezért tiszta kosz minden ), úgyhogy még azt is csinálhattam meg, ráadásul még utána fel is moshattam nála, meg a teraszon. Ekkor már olyan 5 felé lehetett, mert anyuék elindultak Cserkére ( előtte persze hatszor végig hallgattam, hogy ezt csináljam azt csináljam ezt ne csináljam... komolyan mintha valami fogyatékos hülyegyerek lennék. ) Hazajöttem, itthon még állhattam neki egy gigantikus mosogatásnak és súrolásnak ( csupán csak 1 óra volt ), meg a konyhát kellett még felsöpörnöm. Épp egy edényt súroltam, amikor betoppant Sári. Gyorsan átrohantam a mamához, vittem neki vacsorát, meg beadtam az inzulit, illetve ellenőriztem, hogy van-e elég víze. Sárival pudingoz főztünk ( tiramisusat :$ ), majd kitaláltuk, hogy mégse azt esszük, mert mindketten úgy szeretjük a pudingot, hogy már egy picit állt a hűtőben. Úgyhogy neki álltam szendvicset csinálni, ezután természetesen megint mosogattam. Vivien és Viktor eközben sátrat állítottak a kertünkben. Elmentünk Sárival a 100-ba Vivinek linzert venni, majd az emlékműnél felszedtünk Nikolt és vissza sétáltunk hozzánk. Ott oda adtunk Dagadnak a linzert, majd elsétáltunk Lá háza felé, onnan a körtérre. A körtén közepén van egy játszótér, ott hintáztunk, meg beszélgettünk. Csak úgy sétálgattunk fel-alá a városban 11-ig, majd úgy döntöttünk ideje hazamenni. Itthon megettük a pudingot, majd feljöttünk, felnéztünk a netre, de mivel nem volt semmi érdekes kikapcsoltuk a gépet és lefeküdtünk aludni. Hatkor keltünk ( éljen a sokáig alvás.. ) , mivel Sárinak sietnie kellett haza, hogy elérje a vonatot, nekem meg ugye mama miatt kell korán kelnem. Úgyhogy kikísértem a Sárit, majd megetettem a macskámat ( tegnap este evett útoljára, de ma már reggel 6-kor!!! úgy ki volt éhezve, hogy még repetázott is.. ), majd vittem mamának kávét, utána zsömlét, teát és beadtam neki az inzulint. Mikor mindennel végeztem kimentem a kertbe meglocsolni a virágokat, ezután megittam a reggeli kakaómat, majd nekiálltam reggelit csinálni magamnak és Viviéknek. Most pedig blogot írok. Viviék kb. 10 perce mentek el, úgyhogy mostantól hivatalosan is egyedül vagyok itthon egészen kedd estig. Zsíírkirály.:D Persze ez felelőséggel is jár, mivel nekem kell etetnem az állatokat, meg vigyáznom a házra, mamára figyelnem, meg apa tanyáját csinálnom stb..stb.. de még mindig jobb mint Cserkén lenni. Nem mintha nem lenne jó hely, de én nem szeretek sokat lenni a strandon. Úgyhogy itthon maradtam és azt csinálok amit akarok. Vagyis majdnem. Szerintem majd holnap este jelentkezek legközelebb, addigra hátha össze jön egy bejegyzésre való gondolat. Szerbusztok *-*